Sétáltatom a Brúnót...
...ez abból áll, én bámészkodom a park zöldjében, Brúnó meg kutyahaver híján, inkább csak szaglászgatva mindenféle vargabetűket ír le, orrával porszívózva a talajt.
Markánsarcú nagymama, szájában cigarettával, és négyévesnyi unokája közeledik a járdán. A gyerek érdeklődve a kutya felé.
- Mamaa, nézd vauvau!
- Látom - így a nagyi, nagyot szí a cigin. Mélyen letüdőzi, nagy gyakorlattal fújja ki a füstöt.
- Mamaa mi az?
- Kutya - a korosodó rosszarcú néne újra beleszív a rudacskába.
- Milyen kutya? - a gyerek összpontosít
- Vizslakutya
- Milyen vizsla kutya? - a kiskölökben tudományos érdeklődés ébredezik.
- Magyar vizsla kutya - már hiányzik a cigaretta fele, a nő arca horpad, akkorát szív rajta.
- Milyen magyar vizsla kutya? - a gyerek ráérzett, a dolgok lényege a precizitás, így nem hagyja.
- Rövidszőrű magyar vizsla kutya - Öreghölgy nevet, vagyis inkább felnyerít. Így látszik, olyan ritkán vannak a fogai, mint amit kapával ültettek.
- Milyen rövidszőrű magyar micsoda, mit mondtál mama? - a Nap apró felhőt ráncigál maga elé, már nem kíváncsi.
- Vizsla, kutya - a nagyi még próbálkozik, cigaretta majd a körmére ég. Brúnó kis terpeszben áll. Bal első lábát behajlítva felemeli. Figyel, vagy inkább bambul ő is.
- Milyen vizsla kutya? - Kérdez a gyerek rendületlenül. Hiába, a tudásszomj, az tudásszomj. A mamus újabb cigarettát kotor elő. Előzőről meggyújtja. A csikket veleszületett reflexből, jó szándékkal dobja a szemetes felé. Beletalált. Majdnem megdicsérem.
- Magyar vizsla kutya - a gyerek nem hagyja, meg akarja tanulni akkor is, ha innen megy nyugdíjba. A néne új cigarettáját szipákolja, pöfékelgeti, nem akar égni. Nem úgy, mint a szemetes. Először kis füst csík, mint elhaló gyertya üzenet. De ez nem az, mert lobban egyet, és méteres lánggal ég a vasdoboz tartalma. A nő unokáját óvón felkapja és elrohan. A szemetes olyan váratlanul alszik el, mint ahogy meggyulladt.