Paszomány
A múlt század hetvenes éveinek elején voltam katona. A szakmai felettesem egy joviális, zászlós rendfokozatú, nagyszerű ember, jó barátságot ápolt az akkori vezérkari főnökkel. Kettejük beszélgetésének, ha nem is részese, tanúja voltam.
- Pistám, azt tudtad, hogy elvált a húgom. De most újra férjhez megy.
- Gratulálok, őszintén. - Széles mosollyal így a főnököm. - És, ki a szerencsés?
- Egy paszománykészítő maszek. - dicsekedett a vezérőrnagy.
Akkor még különös íze volt a "maszek" szónak. Ez a beszélgetés novemberben történt. Következő év márciusában, a magyar néphadseregben bevezették a paszományt, mint egyenruha kiegészítőt...

más... /más?/
Ritka hogy úgy telik el akár órányi idő, hogy valami friss hírhez ne jussak hozzá, akár az internetről, akár tévés híradó formájában. Kettőezer hét, február elsején este arra kapom fel a fejem, miszerint Kóka miniszter úr másodkézből vett egy cigányfalut, ha úgy jobban tetszik, egy falura való cigányt. Azokat beléptette az SZDSZ-be, hogy delegáltjaik majd rászavazzanak a "szadesz" elnökválasztáson.
Bizonyára sokan ismerik, a rejtvényújságok egyik szemtornája, felfedezni, két közel azonos kép közötti különbséget. A fenti két történetecskében nem fognak találni.
Így megy ez...