Ahol én lakom...

    ...ott legalább egy lakó részeg és zajong, legalább egy lakó fúr, legalább egy lakó húst klopfol, bár az is lehet, hogy a fölöttem lakó részeg férfi veri az asszonyt, vagy csupán egy szerelmes pár szeretkezik, és az ágyuk vége ritmusosan verődik a falnak. Persze, nem kell szerelem, hogy boldog önkifejezésben nyomorgassák egymást. Ez meg így tőlem irigység. Ekkora panelházban van zongora is. A kislány, aki ütlegeli, egy kissé kancsal félberagasztott szemüvegű ötéves szöszke. Már mindent letöltöttem az internetről, ami zongora, de nincs köztük, amit a gyerek próbál esténként. Az apja, ha megjön, favágó lehet, a beszédmodora alapján föltétlen, de egy fűrészgépet szorongat a liftben felfelé. Bízom, hogy használja, és másnap olvasom majd a hirdetőtáblán, - két darab lehangolt fél zongora eladó - A folyosók valamelyikén is mindig van aki hangos. Mit hangos, üvölt. Na, ő többnyire Cini néni, a közös képviselő bal keze. Nem, inkább a jobb keze. Igaz, a közös képviselőnek csak egy keze van. Nem, nem a fűrészes volt. Azt még mindig a zongora irányába buzdítanám. A közös képviselő ismeretlen okból egykezű. De hogy melyik egy keze? Szóval, cini néni ordítva sutyorog, - a tanítónő, aki a negyedik emelet harminchétbe, tanítás után alkalmi vendégeket fogad. Lehet, hogy a klopfolás hangja, vagy talán az ágyvége? A szálak összefutnak. Van egy iparművész szövőnőnk is. Télen konyakozik és alszik, aztán fordítva, nyáron is. Tavasszal, ha megszállja az ihlet és szőni kezd, nyitott ablaknál csángó dalokat énekel. Összeülhetne a zongorás kislánnyal. Kísérhetnék egymást, kocsma, játszótér, diliház, addig csend lenne. Ez persze nem biztos. Nem biztos a csent. Biztos is van a házban. Rendőrbiztos. Biztos, hogy rendőr. Na, mindegy. Ő a legcsendesebb lakó, leghangosabb autóval. Beáll az ablak alá, és szirénával jelzi a kilencedikre hogy otthon maradt az uzsonnája. Asszony kivágja neki az ablakon. Szalonna, egy darab kolbász, két zsemle és egy tojás. Mert a csomagolás szétesik, míg leér. A rendőr dühös, egy sokkal nagyobbat szirénázik. Még mindig jobb, mintha káromkodna. Van egy maffiózónk is. Neki most született gyereke. A gyerek bömbölve ébred a szirénára. A börtönviselt lakótárs, baseball ütővel ront az ablaknak, de kiszúrja, hogy a rendőr úr nem a mentő, és nem is tűzoltó, így diszkréten visszavonul. Asszonyával ordít egy kicsit, de néhány cigaretta és lenyugszik. Hiába, az élet sanyarú, ha az ember szabadlábon próbaidős. Alatta bosszúból palota pincsik születtek. Nyolc, és mindnek más a hangja. Még sokat alszanak, mint a maffiózó újszülöttje, de nem egyszerre. Hol a gyerek bőg, hol a kutyusok vonyítanak. Mindenik cicit akar. A gyereké a maffiózónál, lehet, hogy az ő ágyuk az, és a tanítónő csak meg lett vádolva? Mindegy, akár tévedhetek is. A kutyusoknak kijött a foga, ezt onnan hallom, az anyakutya fájdalmasan nyüszít ha szopnak a kölykök.

    A bicikliszezon kezd véget érni, előkerültek a gördeszkák. Nos, egy dupla "ritzberger" a panel folyosóján, olyan mintha lőnének, mondjuk mozsárágyúval. Nem is, inkább egy villámcsapás. Igen, hogy csapna beléjük a villám! Ezt nem én mondom. Ezt a matematika vékonydongájú gyomorbajos professzora harsogja, feltépve lakása ajtaját. Aztán úgy bevágja, a gördeszka diszkrétebb volt. Részegesből, névnapozóból, szerelmi bánatában berúgóból is mindig akad. A minap valaki ismeretlen, részegen elaludt. Tévéjét maximális hangerőre kapcsolva az egész ház a Cool adót hallgatta hajnalig. Megtudtuk néhány homokos lány, hogyan okoz gyönyört egymásnak. Kiderült valami Baster nevű miért ölt, Egy Kéty névre hallgató nő mitől szomorú. Volt egy rész, a Rém rendes családból is. Nekem ez jött be a legjobban. A közelben van a buszvégállomás. Legalább egy busz egész éjjel járatva van. Ha a többi elromolna, lehet ezzel vontatják majd el. Persze, a nagy országos átlagból egy buszsofőr is jutott a száz lakás egyikébe. Éjjel hazajött az asszonyhoz. Azokban az órákban elég sokan klopfoltak húst. Van két kínai család is. Két lift van. Az egyiken csak kínaiak utaznak, meg az ő árujuk. -Tessek gyönni kicsi hely meg lenni- invitálnak a liftbe, de kihagyom. Aztán mind a huszonhét kínai elindul egy kabinban, a kiesebbikben, a négyszemélyesben. A liftjük hanghajtásos lehet, mert ami onnan kihallatszik. Szing se justaz, meg ding vaohusi vakni, és mind egyben. Nem fordítom le. Aki nem érti, haljon meg bután.
    Velem szemben egy idős hölgy lakik. Időnként kirohan, hogy infarktusa van. Az infarktust hozza rám, úgy óbégat. Persze ösztövér néni, semmi baja, száz évig fog élni. Nem vagyok normális, kimegyek. Állt már bárki is a folyosón másfél órát, a saját WC-je külső falánál, úgy hogy az első perctől pisilnie kell? Mert ugye a néni valamennyi betegségét meg kellett hallgatni. Abból meg több volt neki, mint a János kórházban, mióta kimentek az oroszok. A jóisten küldte nekem Cini nénit, aki leváltott. Besurrantam a lakásomba, boldogan pisiltem végre. Hálából két órán át hallgattam Cini néni üvöltő sugdolódzását. Becsületére legyen mondva, kétszer is bekopogott, hogy ugye nem zavar. Kiszóltam, nem zavar, alszom. Ez így persze nem volt igaz. Helyette hallgatóztam. Na ez se volt igaz. Csak a fül nem működik szem módjára, hogy be lehetne csukni. Így minden új dolgot megtudtam. Lugosiék új kocsit vettek, Szabóékra rájuk romlott a sör. Ezen el is képedtem, de nem kívántam kötözködni. Ha rájuk romlott, rájuk romlott, ott egye meg a fene.