Hiányzik
    Belegondoltál már valaha is, mi az a tíz dolog, ami a legrosszabb az egyedüllétben, az egyedül élésben? Most mind a tízet azért nem sorolom fel, mert talán kimaradna valami, vagy olyan is lenne, aminek változó a fontossága...
    A házi sütemény persze benne van. Egyszer-egyszer, semmihez sem hasonlítható élvezet ebéd után, fahéj illatú, túlságosan is forró süteményt szájba kapkodni, sziszegve, levegőt szíva rá, lenyelni úgy, hogy már nézed a tányért, vagy a tepsit, van e még.
    Az, ami hiányzik nem is gondoltam volna, hogy hiányzik majd valaha is, de a futó, csak a cél környékén gondol arra, a levegő milyen fontos neki, és ha a kukorica hosszú sorában kapál, kinek az a dolga, és már tippanszáraz a szája, neki hiányzik a víz úgy igazán...
    Biztosan csalódást okozok, mert mint férfitól, elvárható hogy a szex legyen a legfontosabb, és persze, vannak késztetések. Az első tízben biztosan benne van még akkor is ha az majd elmúlik.... Hiányzik a beszélgetés is, a szó, az ellenkezés, az egyetértés, hogy odafigyelhetsz, hogy figyelnek rád. Hiányzik, hogy senki se akarja elkapcsolni a tévét, mikor nézel valamit, na persze, ez nem annyira, és talán a tízben sincs benne. Ami nagyon hiányzik, az lopakodva került elő, sunyin, meglepőn, mint az első őszi köd, amit csak akkor látsz meg, ha korán reggel a kert végébe tévedsz. Mint amikor a költöző madarak elmennek, nem egyszerre, és mégis, előtolakszik a csend. Persze, marad madár elég, meg sok más is, ami zajong, de ha a nagy zenekar előadásáról elkésik a cintányéros, hmm,... ha ott van, észre sem veszed...
Így jártam én az evéssel. A legrosszabb, egyedül enni...