Fekszem az ágyon
   
Fekszem az ágyon. Lustálkodom. Lehet, kicsit el is méláztam. Környezetemből többen meg is erősítik a lustálkodásom tényét. Pedig egyáltalán nincs igazuk. Mozgásban vagyok. Igen, mozgásban, csak ezek a meggondolatlan sületlen kritizálók, akik reggeltől estélig akár húsz kilométert gyalogolnak, nincsenek tisztában azokkal a távolságokkal, amit naponta megteszek.
    Mert lássuk csak. A föld forog, és ezen a magassági körön naponta cca. tizenötezer kilométert tesz meg. Ha hozzáadom az évi kilencmilliárd kilométer egy napra eső részét, amit a Nap körüli keringéssel hoz össze, az ugye huszonöt millió kilométer. Na, már most, ha fektemben megteszek naponta huszonötmillió tizenötezer kilométert, akkor ki nem szarja le azt a húsz kilométert, amit ezek a magukat sportos életmódú embernek tartó hölgyek és urak még lerónak. És még figyelembe sem vettem, miszerint, számomra ismeretlen, de valószínű, nem elhanyagolható sebességgel van lendületben maga a naprendszerünk. Ha abba belegondolok, hogy ezek a sportos emberek esetleg a föld forgásával ellentétes irányba mentek, kisebb távolságot tettek meg, mint én. Ha visszaértek a sok mozgással a kiinduló pontra, akkor meg pont annyit. Csak ők jól el is fáradtak.

    Éljenek a horgászok, az ültükben maguk elé bámulók, a székükben szunyókálók, éljenek a magamfajta tudományos alapon gondolkodók!
Még rám mondja valaki, nem állok két lábbal a realitás talaján.