Előtte és utána
    Úgy ötszáz évvel ezelőtt napi szükséglet volt tudni, hogyan szerszámoznak fel egy lovat. Ötven éve természetes használati tárgy lett a telefon. Napjainkra az autó, a mosógép, a rádió, a televízió. Ezek mind mindennapos használati eszközeinké váltak. Az 1980-as 90-es években belopta magát életünkbe a számítógép, napjaink nélkülözhetetlen eszközévé vált. Az üzletben megírja a számlát, nyilvántartja a raktárkészletet, a gyerekek vele készítik a házi feladatot, gyakorolják az idegen nyelv kiejtését és játszanak, játszanak, játszanak. Az aktív felnőttek a számítógép segítségével tervezik erőműveiket, gyáraikat, újabb számítógépeiket. Az orvosok betegséget már nem is tudják nélküle diagnosztizálni. Ma már a nagymama is tőle kéri távoli barátnője telefonszámát. Mikor úgy gondoltuk, már semmi új nem jöhet, jött a multimédia: a zene, a film, a sok-sok interaktív játék, lexikonok, szótárak, ismeretterjesztő programok az Internet.. Minden politikai akadályon átgázolva egy nagy közös játszásba tömöríti sárgolyónk valamennyi lakóját. Az ember úgy érzi, a nap huszonnégy órája is kevés már a monitor előtt ülni. Írni, nézni, várni az új csodát. Lassacskán a nappalokon és éjszakákon átvilágító színes fénynyalábok rabjaivá váltunk...
   Állj! Itt állj meg és ne tovább! Kapcsold ki gépedet! Húzd fel legkényelmesebb cipődet, vedd a sapkát, kabátot, szólítsd azokat, kiket legjobban szeretsz. Menj el velük kirándulni, kószálj az erdőben, mássz hegyeket, biciklizz el a Balatonhoz. A gyerekeket föltétlen vidd magaddal. Állj be közéjük focizni, s ha a játék hevében összerúgtok, és fáj egy kicsit, hát oda se neki. Nézd! A Nap ugyanúgy kel, mint régen, a madarak még mindig fára s fűbe rakják fészküket. Este, ha az égre nézel, láthatod, a csillagok változatlanul téged keresnek fényükkel. Hiszen ugyanúgy vár az a világ, ami a számítógép előtt volt. Emlékszel? Úgy jó huszonöt éve...